Nem sikerült a hazai bemutatkozásunk egy olyan idegenbeli győzelem után, amikor naívan azt hittük, hogy ez erőt adhat a folytatáshoz. Sajnos a 35. percig kapkodva és pontatlanul játszottunk, miközben a hátsó alagzatunk gyermeteg hibákat vétett aminek meg is lett az eredménye és vezetett az ellenfél 2-0-ra.Szünet előtt sikerült szépítenünk és az egyenlítés esélye is lógott a levegőben de mint mindig ilyenkor lenni szokott nem sikerültek a lehetőségeink. A második félidőt jól keztük voltak is ígéretes helyzeteink de a kiállitás után már csak az erölködésre futotta és Szabó Ádám bravúrjainak köszönhető hogy nem szenvedtünk nagyarányú vereséget. Elsősorban nem az eredmény miatt vagyok csalódott, hanem azért mert két bajnoki mérkőzéssel a hátunk mögött közel sem nyújtottuk azt a teljesítményt amit tudunk. Nagyon szomorú volt látnom azt, hogy 1-2 embernél hamar elszakad a cérna és nem a saját játékán van a figyelme. Ha annak a Barátságnak a töredékét, ami edzéseken és a mérkőzések előtt és után látni a srácokon, át tudjuk vinni arra a 90 percre amit pontokkal díjjaznak akkor lehet beszélni érmes álmokról. Ha ezen nem tudunk változtatni, akkor egy szimpatikus középcsapat leszünk az U-19-es mezőnyben. Jövő héten a tavalyi bajnok otthonában sokkal többet kell nyújtanunk mint fizikálisan, mint mentálisan ha pontal, vagy pontokkal akarunk távozni. (Horváth Péter)