A hétvégi mérkőzésen a tavalyi bajnok otthonában léptünk pályára. Nagyon fontos volt ez számunkra, hiszen ki szerettük volna küszöbölni a Bősárkány elleni vereséget. Személy szerint nekem pedig azért volt ez presztízs, mert nagyon szép három évet töltöttem Dunakilitin ahonnan a Mosonszentmiklósra igazoltam. Az első csapat keretéből eltiltás miatt Burián Tamás és Németh Tibor is a csapat rendelkezésére állt, akik nagy erőt adtak a többieknek. A csapat a múlt heti produkciójához képest az igazi arcát mutatta és egy bátor akarattól duzzadó játékot vitt végbe. Jó volt látni, hogy a játékosok bíznak magukban és egymásban, nem ismernek lehetetlent. Nagyon sok futás és okos passzjáték jellemezte az első félidőt. Két nagyon szép találatot elérve vonulhattunk a szünetre. A második félidőt góllal kezdtük és a biztos vezetés tudatában egy kicsit ráültünk az eredményre és ezt a hazai csapat ki is használta. Igaz voltak mély holtpontjai a mérkőzésnek, de a srácok ezt közös erővel mind megoldották. Az összes veszélyes szituációban mindig volt egy ember, aki tisztázott. Összességében elégedett vagyok a csapattal, hiszen mint szakmailag, mint mentálisan jelesre vizsgáztak. Bízom benne, hogy ez megadja az erőt a jövő heti idegenbeli találkozóra, ahol a Börcs személyében is egy nagyon jó csapat ellen lépünk pályára (Horváth Péter)