Az eddigi ígérgetések és fogadkozások a vasárnapi nappal tettekben is megmutatkoztak a csapat részéről. Mióta én velük foglalkozom még ilyen motivált és fegyelmezett társaságot nem láttam. Mi lehetett ennek az oka, hogy négy fordulót kellett erre várni? Sajnos így egy éjszaka után sem tudom rá a választ. Minden egyes játékosról lerítt a győzni akarás a mérkőzés elejétől a végéig. Egy 100%-os Püskit fogattunk, de mi csak a három pont itthon tartásával voltunk elfoglalva. Kísértett a múlt, egy hete is így kezdtük az összecsapást, mint most, két ordító lehetőséget puskáztunk el. Aztán beindult a gólgyártás és egy megnyugtató előnnyel vonulhattunk a szünetre. Nem kértem semmi extrát a játékosoktól, csak azt hogy ebből a hozzáállásból egy hangyányit se engedjenek, hiszen minden csapatrészünk rendben volt. A második félidő kicsit döcögősen indult, de bő tízperc után megrázta magát a csapat és szép gólokat szerezve, egy magabiztos győzelmet arattunk. Örömteli volt, hogy a védelmünk száznyolcvan fokos fordulatot vett a Börcsi találkozó után és egy percig nem adtak esélyt az ellenfél támadóinak. Az eredmény alakulásával több játéklehetőséget kaptak azok is, akik eddig kevésszer jutottak szóhoz. Remélem rádöbbentek ezek a fiatalemberek arra, hogy a siker egyik kulcsa az összetartásban van amit eddig csak a pályán kívül gyakoroltak. Akkor értékelődik fel ez a gólzáporos győzelem igazán, ha ezt a hozzáállást és győzni akarást át tudjuk menteni a jövő hétre, ahol a Dunaszeg otthonában egy nagyon nehéz csatát kell megvívnunk. (Horváth Péter)