Egy nagyon jó erőkből álló csapat otthonában, nem sikerült pontot vagy pontokat szereznünk. Az első percben egy buta hiba után büntetőhöz jutottak a hazaiak, amit Preiner Frici bravúrral hárított. Nem tudtuk rendezni a sorainkat és sajnos már az elején hátrányba kerültünk. A gól után feljöttünk, úgy mezőnyben, mint támadásban és egy formás labdakihozatal után kiegyenlítettünk. Meg voltak a lehetőségeink, de a végén mindig az a kis koncentráltság hiányzott és ahelyett, hogy átvettük volna a vezetést egy kontratámadás után vesztes állással vonultunk szünetre. A második játékrészt nem azzal a lendülettel kezdtük, mint ami egy ilyen ellenfél otthonába elvárható lenne és megint érkezett egy amatőr gól, ami már nem az első találat volt ezen a napon. Cserékkel próbáltam frissíteni a csapatot, de sajnos ez sem vezetett eredményre, pedig akik az utolsó fél órára szálltak be mindent megtettek az eredmény megfordításában. A végén megkaptuk a kegyelemdöfést a negyedik találat megpecsételte a sorsunkat és kialakult a 4-1-es végeredmény, amit én személy szerint túlzásnak tartok. Bár ezen a napon jobb volt a Dunaszeg, még is egy kisebb odafigyeléssel meg lehetett volna a pontszerzés. Sajnos a serdülőben is helytálló játékosok fáradtabbak voltak és sajnos nem tudtak erőt meríteni a többiek sem, a két idősebb, Baranyai Máté és Csáfordi Ernő akaratos jó játékából. Nem lehet panasz egyik játékosra sem, de ez a fásult játék nagyon kevés lesz a hétvégi Hegyeshalom elleni hazai találkozónkon. Úgy látom, hogy jelen pillanatban nincs bent ebben a kicsit átformálódó csapatban az, hogy rangadót vagy egy jobb napot kifogó ellenfél ellen nyerjen. Biztos vagyok benne, hogy ez rövid időn belül változni fog, mert ezek a focisták lelkiismereti kérdést fognak ebből csinálni, hiszen már tavaly megmutatták mire is képesek. Remélem, tanultak ebből a vereségből és elhiszik, hogy minden egyes pontér nagyon meg kell küzdeni, mindegy, hogy kivel és hol játszunk.
(Horváth Péter)